03 2012
Március 1-én nyelvsztrájkot beszélünk!
1. März Migrant_innenstreik
Avusturya kedvenc problémája a nyelv. Egyszerű megoldás: németkényszer mindenkinek,
Hayır, Jo, Lo, Ne, Njet, No, Non, Nu! Nem velünk!
Az Ausschluss Bastá!-val a 2011-es osztrák integráció-színházat lemondásra szólítottuk fel! Idén a beszédről beszélünk: a közös nyelvünk nem a német! Sztrájkra hívunk fel a németkényszer ellen! Együtt beszéljük az egyenlő jogok közös nyelvét – március elsején a nemzetek közötti, nyelvek közötti bevándorló sztrájk napján!
Gyerünk, Nyelvsztrájkoljuk le ezt a one-language-show-t!
Az építkezéseket, gyárakban, szállodákban és étteremekben, a kisüzletekben, az irodákban, a kórházakban és az egyetemeken, a közlekedésben és a háztartásokban... 50 éve mindenféle állásokban gürcöltünk és sok nyelven megértettük egymást. Nem csak németül, azon is. Ez már nem számít? Csak egy számít: A1-es nyelvvizsga, B2-es igazolás, C1-es bizonyítvány. Minden németül! Akinek nincs pénze, ereje vagy ideje, zárás után még B1-es németvizsgát érettségi szinten bemagolni, már nem is lehet biztos benne, hog az országban maradhat. A politikai jogok egyre messzebbre kerülnek. Az Austrijában élők többsége akinek megfelelő EU-s útlevele van, egy rakás joggal bír anélkül, hogy a némettudását kellene bizonyítgatnia folyton, miközben mindenki más német vizsgákon kell, hogy átmenjen. Mivel ezekkel az új kötelezettségekkel együtt nem jár ingyenes német nyelvtanfolyam, ez gyakorlatilag egy új adóztatás. A nyelvoktatás szintje a menekülteknek fenntartott otthonokban nem hogy nem elegendő a mindennapokat németül túlélni, arról nem is beszélve, hogy az idegenrendészettel érdemben tárgyalni tudjon az ember.
A nyelvvel még egy akadályt mutatnak a bevándorlóknak: soha nem tartoztatok Austriche-ba és nem is fogtok ide tartozni.
Austriában ezért mindig hibáztatni fognak titeket. Újabban már az oktatás helyzetéért is ti vagytok a hibásak. Ironikus, hogy egy az oktatást megtagadó, pisatorony-párhuzamos mítosz kellene, hogy megalapozza a németkényszert.
Az oktatáshoz való hozzáférés akadályozásában és az feltehetőleg iskolázott családok és a hátrányos helyzetűek szétválasztásában az osztrák oktatási rendszer minden vizsgán dícsértetessel teljesít!
Másrészt viszont nincs elég küzdelem a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, az elégséges nyelvtanulási lehetőségekért, és az anyanyelvi oktatás támogatásáért.
Ausztia egy BE-VÁN-DOR-LÁS-I-OR-SZÁG, kapizsgálod már?!
Különösen szerencsétlenül elmaradott az oktatáspolitika a belügyminisztériumban: megállapítja nem csupán a németkényszert, hanem létrehozza a rágalmazás nyelvét is a menekültjogokért folyamodókkal szemben: “menekültséggel való visszaélés”, “látszatmenekültek”, “illegálisok”, és utoljára “Ankerkinder” (“lehorgonyzott gyerek”). Ahelyett, hogy a menekültek életkörülményeiről beszélne, verbális támogatásokkal köszön.
Ezzel párhuzamosa Övustyria úgy látja, kulturális kihalás fenyegeti őt:
Koroška szlovenizálása és pár kétnyelvű helységnév-tábla után már haldoklik. Aztán Viyana-n van a sor, meg kell védeni, ezúttal városfalak nélkül – helyette van a kötelezés és a kényszer! Jaj nekünk, a töröktől rendeljük a kenyeret, türkceül, vagy na našem szlovénul és az eladó mer türkce vagy na našem válaszolni, felháborító, skandallum, a bécsi életmód összedől!
Nagy ügy! Ahogy Karintiában volt már Koroška, Wien mindig egy darab Beč,Bech, Bécs, Dunaj, Vídeň, Viena, és Viyana volt. A gond nem a nyelvek sokfélesége, hanem a kísérlet, hogy embereket a nyelvvel, a nyelvek degradálásával, nyelvkényszerrel és nyelvvizsgákkal uraljanak.
Egyenlően beszélünk, viccesen, politikailag és harcosan! Rozumiješ mi?
Nem hagyjuk magunkat elnémetesíteni. Itt vagyunk és sok nyelven beszélünk!
Az utcán szlengben, és saját akcentussal, a munkában okosan, az iskolában több nyelven, és úgy ahogy jónak tartjuk, ahogy nekünk tetszik. Mert ez a jogunk és örülünk, hogy sok nyelvvel felszerelkezve tudunk küzdeni!
Egyenlő (nyelvi-)jogokat mindenkinek!
Emeld fel a hangod!
Nyelvsztrájk most!